Várnai Zseni: Csodák csodája

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca

Ma találtam ezt a verset, erdemes megállni egy percre, és elgondolkozni rajta.

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!”
– az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!”
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!”

Ha nem tudod, mi a csönd, ha nem tudsz csöndben ülni vagy állni…

Ha nem tudod, mi a csönd, ha nem tudsz csöndben ülni vagy állni, ha nem tudod mi a meditáció, akkor bármit csinálsz, az nem cselekvés, hanem csak gépies reakció.

Például valaki megsért: megnyom benned egy gombot, és te beindulsz, elindul benned egy reakció – begurulsz, a torkának esel… Szerinted ez cselekvés? Gondolj csak bele: ez nem cselekvés, hanem reakció. Ő a kezelő, és te vagy a készülék. Ő megnyomott rajtad egy gombot, te pedig beindultál, mint egy motor.

Így működsz; valaki időnként bekapcsol, és te felpörögsz. Aztán valaki lekapcsol – elnézést kér, vagy rádijeszt -, és te leállsz.

Aztán jön valaki, aki az egekig magasztal, hatalmasra pumpálja az egódat, és te nagyszerűen érzed magad. Aztán jön valaki más, és egyetlen szúrással kipukkasztja az egód léggömbjét, és te máris a porban heversz letaglózva.

Nem vagy a magad ura: bárki manipulálhat, megsérthet, elszomoríthat, feldühíthet, idegesíthet, megőrjíthet. És ugyanúgy bárki felmagasztalhat, óriássá tehet, azt a képzetet nyújthatja, hogy te vagy a legnagyobb, hogy Nagy Sándor eltörpül melletted.

Mások manipulálják cselekedeteidet, ezért azok nem is valódi cselekedetek.

(Osho )

Az élet szabályai

A Dalai Láma élettel kapcsolatos 18 szabálya

1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak.
2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked.
3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri.
4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra.
5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.
6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot.
7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet.
8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess.
9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled.
10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet.
11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek.
12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek.
13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni.
14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre.
15. Légy szelíd a földdel.
16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.
17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet.
18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd.

A világ

élet tükör

élet tükör

“A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!” -Thomas Dreier

Ha egy embernek…

“Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.”

- Dr. Martin Luther King Jr.

A mai kor paradoxona

Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink; Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk; Több diplománk van, de kevesebb bölcsességünk; Nagyobb tudásunk, de gyengébb értékítéletünk;

Több szakértőnk, de több problémánk; Több gyógyszerünk, de kevesebb egészségünk; Eljutottunk a Holdra, és vissza is tértünk onnan, de gondot okoz, hogy átmenjünk az utca túlsó oldalára megismerni az új szomszédot, Több számítógépet építünk, hogy több információt tárolhassunk, mint valaha, de kevesebbet kommunikálunk egymással. Gazdagok lettünk mennyiségben, de szegények minőségben. Ez a kor a gyorséttermeké és a lassú emésztésé. A magas embereké törpe jellemmel. A hatalmas profitoké és sekélyes kapcsolatoké. Olyan időket élünk, amikor rengeteg minden van a kirakatban, de semmi sincs a szobában. -Dalai Láma

45 tanulság

Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta:

“Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer”:

1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.

2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.

3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold. Tovabb olvasom..